Az ígéretes leírás ellenére a játék hangulata kevésbé volt félelmet keltő, mint gondoltuk volna. Az események elég lassan bontakoznak ki, lépésről lépésre kell felfedned a jövő, múlt és jelen nélküli város, Silentville titkait. Természetesen ahhoz, hogy lépést tarthass a történésekkel, el kell olvasnod a játékban megjelenő szövegeket, és a naplódat is el kell olvasnod, ha valami újjal találkozol. Ha a Phenomenon: City of Cyan-t már próbáltad, ne számíts arra, hogy a 1 Moment of Time: Silentville ugyanolyan lesz, hiszen, bár a két játék története hasonló, a hangulatuk teljesen más.

Az igazat megvallva, a humoros párbeszédeknek, a fura zenének és a tipikus horrorelemek – mint például a félelmetes sikolyok és nyikorgások - hiányának köszönhetően a 1 Moment of Time: Silentville egyáltalán nem félelmetes. A szereplőknek csak a közbenső jelenetekben van hangja, a párbeszédek egyébként csendben zajlanak. Azok az üzenetek pedig, amelyeket a szereplők intéznek hozzád, amikor megosztják veled emlékeiket „arról a szörnyűséges napról”, szintén bevágott jelenetekként jelennek meg, melyek grafikája egészen egyedi: úgy néznek ki, mint tintarajzok egy sárguló papíron.

A 1 Moment of Time: Silentville lenyűgözi a játékost animációval és interaktív elemeivel. Az animáció remek. Amint haladsz egyik helyszínről a másikra, a kamera fel-le mozog, a lépteidet imitálva, ami még valóságszerűbbé teszi a játékot, és jól is néz ki. Sajnos az interaktív elemek száma, melyekkel játék közben találkozol, szintről szintre haladva egyre csökken.

A hátterek szépen, színben gazdagok, gyönyörködtetik a szemet. A kontrasztok jók, ám a tárgyak nem elég élesek, főleg, ha nagy képernyőn játszol. Az elrejtett tárgyak nem olvadnak bele a háttérbe, de az egyes helyszínek kissé homályosak, mintha a játékot jó pár évvel ezelőtt készítették, vagy kizárólag kis monitorra szánták volna. Ráadásul, a helyszínek egyes részei kissé sötétek, ami rontja az élményt.

A tárgykeresős helyszínek szintén homályosak egy kicsit, és tele vannak szórva mindenféle szeméttel, mint cigarettacsikkekkel, döglött csótányokkal vagy éppen szemekkel rendelkező koponyákkal. A felkutatandó tárgyakból jó sok van, és ügyesen el is vannak dugva. Egyes tárgyak mintha a háttér részei lennének, másokat pedig fiókokba vagy hasonló helyekre rejtettek el. Van néhány túl apró tárgy is, melyek beleolvadnak a háttérbe, de szerencsére ezekből nincs sok, így inkább csak kivételnek számítanak.

Az egyes tárgykeresős helyszínek elég furcsán kapcsolódnak egymáshoz. Először is, a legtöbb esetben több tárgyat kell megtalálnod egyszerre, vagy valamilyen tevékenységet végezned, például fogat mosnod, vagy bedugaszolnod egy üveget. Ennek eredményeképp a tárgykeresési tevékenység egy „miniküldetéssé” változik, így alaposan át kell nézned minden egyes helyszínt, ráközelítened az aktív területekre, kombinálnod egymással egyes tárgyakat, eszközöket használnod és hasonlók. Ez egyszerre nagyon bonyolult és szórakoztató is.

A rejtvények nem sokkal könnyebbek, mint a tárgykeresős feladatok. Ha tapasztalt játékos vagy, már biztosan találkoztál hasonlókkal a műfaj más alkotásaiban is. A 1 Moment of Time: Silentville-ben a legtöbb minijáték a szokványos, azonban mindig van bennük valami új elem is. Például, van egy hagyományos minijáték, ahol egy körvonalat kell alkotnod úgy, hogy elforgatod egyes részeit a tengelyük körül. A körvonal úgy néz ki, mintha egy játékvasút törött sínje lenne, melyen egy vonat halad a szakadék felé. Pár perc elteltével átugorhatod a neked nem tetsző feladatokat.

Sajnos némelyik rejtvény megoldása elég logikátlan. Teljesen érthetetlen mondjuk az, hogy miért szedi össze a főszereplő azt a sok haszontalan tárgyat, és mihez kell majd neki a későbbiekben például egy púderes doboz. A játék elején a legtöbb feladatot meg tudod oldani egyedül, de körülbelül negyven perc elteltével már szinte lehetetlen kitalálnod, mi legyen a következő lépés. Például, olykor mi is elakadtunk, használtunk segítséget, és hirtelen egy olyan helyszínen találtuk magunkat, amelyet korábban már átvizsgáltunk. Mint aztán kiderült, megint át kell kutatnunk ezt a szemétdombot, hogy egy új tárgyat szedjünk össze.

Egyébként, ha a tárgykeresős feladatok kivételével bárhol segítséget használsz, az nem megmutatja, hova kell most menned, hanem egyszerűen teleportál a megfelelő helyszínre. Ez elég zavaró tud lenni, főleg, ha valamiért kihagytad azt a bizonyos helyszínt, és fogalmad sincs, hogy jutottál oda. Furcsa módon a tárgykeresős feladatoknál a segítség gomb tökéletesen működik, és szinte azonnal újra használhatóvá válik.

A 1 Moment of Time: Silentville-ben két játékmód közül választhatunk. A Könnyű módban nem jár büntetés a véletlenszerű kattintgatásokért, az aktív területek ki vannak emelve, és a naplóbejegyzések hasznos tippeket tartalmaznak. A Nehéz módban a legtöbb tipp és segítség ki van kapcsolva, úgyhogy elsőre így, útmutató nélkül végigjátszani szinte lehetetlen.

Egy térképet is kapsz, mely ad egy háromdimenziós képet a ködbe burkolt városról. Ez nagyon szuperül néz ki, ráadásul szabadon ugrálhatsz rajta azon helyszínek között, amelyeket már felderítettél. Másrészről viszont, mivel az animált felhők szinte az egész várost beborítják, fogalmad sincs, hol jársz, amikor Silentville-ben bolyongsz.

Mindent összevetve a 1 Moment of Time: Silentville jó kis játék, a valósághű, 3D-s grafika, a lebilincselő történet, a remek hangeffektek, a fantáziadús tárgykeresős feladatok és a lenyűgöző animációk könnyen megragadják a játékosok figyelmét. Azonban idegesítő hibái, mint a logikátlan feladatok vagy a furcsa segítségrendszer megakadályozzák, hogy igazi kedvenccé váljon. Ennek ellenére biztosan jó pár kellemes pillanattal megajándékozza majd a játékosokat. Megéri kipróbálni!