Ez a könnyed, kellemes grafika azonban tetszik nekünk, főleg a sok sötét hangulatú játék után. Ahogyan belecsöppensz a történetbe, azonnal észreveszed, hogy az Atlantic Journey: The Lost Brother sztorija egy kicsit kopottas. A fejlesztők egy „fantasztikus”, kontinenseken átívelő kutatás ötletével jelentkeztek, azonban ilyennel találkozhattunk már jó párszor ezelőtt is. Ugyanez a helyzet a „gyönyörű” képekkel és a „furfangos” rejtvényekkel is.

A minijátékok és fejtörők is ismerősek már, úgyhogy segítség nélkül is könnyedén meg lehet oldani őket. A jó minőségű grafikáknak köszönhetően a tárgykeresős helyszínek nagyon jól néznek ki, azonban néhány tárgyat így is nehéz megtalálni, ugyanis nagyon pici. Szerencsére a helytelen kattintásokért nem jár büntetés. Igaz, nem úgy kellene izgalmassá tenni egy tárgykeresős játékot, hogy a felkutatandó tárgyak méretével trükközünk…

Ami az Atlantic Journey: The Lost Brother grafikáját illeti, igen, egész szép, de egy kissé rikító. Az egyes jelenetek úgy néznek ki, mintha foltokból lennének összevarrva, mint valami patchwork-takaró, a színek annyira elütnek egymástól. A szereplőknek nincs hangja, az aláfestő zene pedig olyan unalmas, mint a játék maga.   

Ha ránk hallgatsz, inkább kihagyod az Atlantic Journey: The Lost Brother-t, nincs benne semmi olyan, amit más játékban már ne láttál volna, ráadásul unalmas is. Remélhetőleg nem ez volt az egyetlen terved a délutánra… Inkább keress mást, sok szerencsét!