Maga a játékmenet nem sokat változott. Mint mindig, a Blue Madonna: A Carol Reed Story-ben is számtalan rejtett tárgyas helyszínt kell felderítened, eszközöket megszerezned, melyek segítségével rejtvényeket oldhatsz meg, és persze itt vannak az ismerős minijátékok is. A helyszínek nagy számának köszönhetően sajnos elég könnyű eltévedni a küldetés teljesítése közben. A helyszínek legtöbbje nagyon hasonlít egymáshoz. Néha nem egyszerű rájönni, hol is vagy most, és merre kell menned. A fejlesztők még csak egy térképet sem mellékeltek a játékhoz, így csak rajtad múlik, rájössz-e, merre tovább.  A Blue Madonna: A Carol Reed Story képi világa viszont épp olyan egyedi, mint a sorozat előző darabjaié. A helyszínek élettel teli fotókból épülnek fel. A legtöbbje élethű és látványos, a többi viszont elég egyszerű. De nem is olyan nagy kaland zsúfolt, valósághű szobákban keresgélni. A fejlesztők talán azt hitték, egy rendetlen szobával már el is intézték az izgalmakat? (Látnák csak az én szobámat! Minden tárgykeresős játék irigyelné.) A megszokott rejtvények és az unalmas történet nem túl csábító, így egy idő után kelletlenül haladsz tovább a játékban. Ráadásul, az egészet teljes némaságban kell végigjátszanod, ugyanis nincsenek hangeffektek. Ez elég furcsa, főleg, hogy egy igen népszerű sorozat folytatásáról van szó.

Összességében, ha egy nyugis kis játékra vágysz, adj egy esélyt a Blue Madonna: A Carol Reed Story-nak. Talán pont a te stílusod. Talán nem vagy olyan bogaras, mint én…