A Film Fatale: Lights, Camera, Madness-ben visszautazhatsz az 1940-es évekbe, hogy felderíthesd egy filmrendező és egy filmsztár eltűnésének okát. A helyszínül kapott elhagyott filmstúdió remek hangulatot teremt, és végre vár ránk valami újdonság a sok elátkozott birtok után. A hátborzongató érzés persze itt is magával ragad, ahogyan mész végig a stúdió egyes termein egyedül.

Sajnos azonban a Film Fatale: Lights, Camera, Madness-be nem sok kihívás szorult, így valószínűleg nem fognak tömegek rajongani érte. Nincs sok tárgykeresős feladat benne, és azok is túl könnyűek. A grafikák viszont nagyon jól sikerültek, a tárgyak illenek a szobákhoz. A rejtvények könnyűek, és találkozhattunk már velük máshol is. A Film Fatale: Lights, Camera, Madness legnagyobb hibája viszont a túl rövid játékidő.

Az izgalmas játék helyett a Film Fatale: Lights, Camera, Madness kizárólag a képi világra épít. A szereplők hangja szuper, a rosszfiú a lehető leggonoszabb, a tárgykeresős feladatok mintha csak egy mozifilm jelenetei lennének. Még a zenei aláfestés is nagyszerű, és remekül illik a játék környezetéhez.

De a grafika még így sem a legjobb. Igaz, az illusztrációk jól néznek ki, és illenek a játékhoz, de nélkülözik a népszerűbb játékok művészi megoldásait, és bár az effektek és animációk sokat hozzáadnak az egészhez, túl hétköznapiak.

Összességében, a Film Fatale: Lights, Camera, Madness csupán egy „talán majd később, ha nem lesz semmi más, amit csinálhatnék”-típusú játék, de azok között kétségtelenül a legkülönlegesebb hangulatú.