A játék egyik legjobb része a bevezetés, legalábbis nekünk nagyon tetszett. A hadsereg egyik tagjaként játszol, és a remek intró segítségével valóban úgy érezheted, hogy a seregbe tartozol. Ami viszont nem túl jó, az az, hogy a szereplőknek nincs hangja. A szájuk mozog, de a szöveget olvasni kell.

Az aláfestő zene és a hangeffektek nagyon jók, bár a történethez annyira nem illenek, hiszen a sztori szerint Tróján kívül harcolsz a sereggel, a zene pedig olyan, mintha polkát járnál egy bálban – ez inkább a győzedelmes csata utáni jelenethez illett volna. Az Odysseus: Long Way Home remek példa arra, hogyan lehet tökéletes grafikát készíteni egy játékhoz. A képek csodálatosak, élesek, tiszták, biztosan tetszeni fog, amit látsz.

A játék maga egy kicsit túlságosan is könnyű, így lehet, hogy a műfaj veteránjai csalódottak lesznek. De néha jó csak úgy kikapcsolódni egy kicsit egy játékkal, és itt legalább nem kell állandóan az útmutatót olvasgatnod, vagy a szemedet meresztgetned egy-egy túl sötét helyszínen. A minijátékok eleinte szintén könnyűek, de ahogy haladsz előre, egyre nehezebbek lesznek.

Egy szó mint száz, az Odysseus: Long Way Home remek szórakozás. Bár nem a legtökéletesebb játék, amivel találkoztunk, megéri kipróbálni, valószínűleg tetszeni fog!