Nos, a játékban megtalálandó tárgyak igencsak el vannak rejtve. Bár a grafika élénk és színes, a keresett dolgokat nehéz megkülönböztetni a környezetétől. Mintha tűt keresnénk a szénakazalban. Bár van súgó, ráadásul korlátozások nélkül, mégsem tesszük az ablakba. Vannak minijátékok is, amik időnként előkerülnek, de nem kínálnak semmi különösen vicceset vagy rendkívülit, és épp csak kissé érdekesebbek, mint véletlenszerű tárgyak után kutatni.

Amint említettük, a dizájn rendben van, de csak, mint a karakterek párbeszédei háttereként, amiből egyébként túl sok is van, a legtöbbjük ráadásul primitív és még nem is vicces. Hála az égnek, egy gombnyomással átléphetjük őket. Tehát, a Pocahontas - Princess of the Powhantan nem nevezhető a tárgykereső játékok mintapéldányának, mert amit igazán bírtunk az a zene volt, és persze a történet, amit gyerekkorunk óta imádunk.