Detektívek, rendőrök, FBI ügynökök… általában ők a hasonló nyomozós játékok főszereplői. Így az, hogy most egy zongorista bőrébe bújva kell nyomoznod, elég egyedi, és jó szórakozást ígér. A reményeink azonban sajnos darabokra törnek, amikor kiderül, hogy a zongorista csak a játék címében szerepel, igazából itt is egyszerű nyomozó vagy, aki egy gonosztevőt üldöz.

Valójában a Silent Nights: The Pianist egy hagyományos tárgykeresős játék, tele titkokkal, rejtvényekkel és minijátékokkal. Őszintén szólva, a rejtvények a legjobbak az egészben. A klasszikus elemek felhasználásával a fejlesztőknek sikerült valami újdonságot is csempészniük a minijátékokba és a rejtvényekbe. A tárgykeresős feladatok jók, de a helyszínek elég homályosak, ami még a legmegátalkodottabb tárgykereső-rajongókat is elriaszthatja. A rejtvények megoldása után egy olyan befejezést kapunk, ami kivételesen még tetszik is, hiszen szokatlanul dinamikus és érdekes. Az utolsó pillanatokba ugyanis sikerült jó adag izgalmas csempészniük a játék készítőinek.

Mint már említettük, a grafika túl silány, főleg egy tárgykeresős játékhoz képest. Persze, nem pillangókra meg virágokra vágytunk, de ez még egy nyomozós játékhoz is túl sötét. A zenei aláfestés nem rossz, de nem elég hátborzongató ahhoz, hogy valóban félelmetes légkört teremtsen.

Összességében, különleges rejtvényeinek köszönhetően megéri kipróbálni a Silent Nights: The Pianist-ot. Bár, egyedi sztori híján az egész nem más, mint egy hétköznapi detektívtörténet. De ha ez nem zavar, vágj bele; az izgalmas fejtörők biztosan neked is tetszeni fognak.