Nem csak annyi a dolgod, hogy kattintgatsz ide-oda. Szubjektívben látod az egyes helyszíneket, és előre meghatározott lépésekkel haladhatsz. Van néhány olyan feladat, ahol szinte a monitorra tapadva kell elrejtett gombokat keresgélned bizonyos helyszíneken, de egy tapasztalt tárgykeresőnek ez nem lehet nehéz feladat. A The Last Express-ben elég egyedi módon folytathatod a megkezdett játékot. Nem mentheted el egy bizonyos szintnél, azonban van egy óra, amelyet oda tekersz vissza, ahova csak akarsz, így visszajuthatsz például oda, ahol tíz perce vagy fél órája jártál. A vonat útvonalán is visszamehetsz néhány megállónyit. De gyakran nem tudod majd, mit kell tenned, ugyanis senkitől nem kapsz pontos leírást a feladataidhoz.

A játék animációja is szokatlan. Legtöbbször olyan, mintha egy diavetítést néznél (a képek talán másodpercenként váltakoznak). De nyugalom, ez nem néz ki olyan rosszul, mint ahogyan hangzik. A zene szintén jól sikerült, a megfelelő időpontban kellően dramatikus, a hangzás pedig kiváló. Még egy csodálatos hegedűversenyt is meghallgathatsz. Sajnos azonban a muzsikát nem sokáig élvezheted, ugyanis be kell törnöd a lezárt termekbe, hogy „kölcsönvegyél” bizonyos tárgyakat, míg a vendégek élvezik a koncertet. De ki mondta, hogy egy kalandor élete egyszerű?

Egy szó mint száz, a The Last Express remek játék, látszik rajta, hogy a fejlesztők szerették, amit csinálnak, és fontos számukra, hogy minden egyes apró részletre odafigyeljenek. Hosszú gondolkodás után úgy döntöttünk, csillagos ötöst adunk neki. A történet érdekes és lebilincselő, a The Last Express minőségi játék, igazi klasszikussá is válhat. Ezért is éri meg kipróbálni, és betenni a gyűjteményedbe.