Egy detektív bőrébe bújva ki kell nyomoznod, mi történt a lányokkal, akiket ugyanebből a faluból raboltak el. Egyiküknek egyébként sikerült elmenekülnie a szörny fogságából. És itt indul a nyomozás. Azonban a falu lakói nem egyszerű emberek: ahhoz, hogy információt szerezhess tőlük, vagy egy fontos bizonyítékhoz juthass hozzá, meg kell oldanod egy tárgykeresős feladatot vagy egy fejtörőt. A The Torment of Whitewall grafikája nagyon furcsa. A tájak és a hátterek ábrázolása 2D-s, a szereplők azonban 3D-sek. Ez a kettő nem nagyon passzol egymáshoz, és őszintén szólva, még nézni is rossz. A közbeékelt jeleneteknél viszont ezen a téren nincs gond.

Az elvégzendő feladatok szerepelnek a térképen, így mindig látni fogod, hova kell ellátogatnod. A kurzor változik: ha épp nagyító formájú, azzal értelemszerűen megnagyíthatsz egyes tárgyakat, a nyíl pedig azt mutatja, hogy egy új útvonalat találtál (szóval semmi új). A játék alapjául persze a tárgykeresős feladatok szolgálnak. A tárgykeresős helyszínek ködbe burkolóznak, de a tárgyakat nem nehéz megtalálni. Egy szöveges lista alapján kell keresgélned. Egyes tárgyak neve pirossal van írva: ezek begyűjtéséhez két tevékenységet kell elvégezned. Azonban ez is nagyon könnyű, hiszen mindössze olyan fájdalmasan egyszerű dolgokról van szó, mint például kinyitni egy dobozt, hogy begyűjthesd a benne lévő nyakláncot. Még sajnáljuk is egy kicsit a játék készítőit. Ha egy kicsit nehezebbek lennének a feladatok, az mindenképp pluszt jelentene. Semmin sem kell gondolkodni, minden ott van az orrunk előtt. És emiatt a játék hamar unalmassá válik.

Igaz, a The Torment of Whitewallban legalább a nehézségi szint változik. És itt a csapda! Egyes feladatoknál meg kell keresned egy tárgy két részét. Rákattintasz az egyikre, és… semmi sem történik! Ez néha elég idegesítő. Van például egy feladat: mindenképp meg kell szerezned egy könyvet, de akárhányszor kattintasz is rá a könyvespolcra, az égvilágon semmi sem történik, hiába próbálkozol újra és újra! Majd kiderül, hogy nem könyveket kell megszerezned, hanem lapokat, azon van a szükséges információ. A rejtvények némelyike jó, de a többi elég erőltetett. A rejtvények között a „tárgykeresős” játékban olyan feladatokat találsz, amelyek megoldásához a korábban begyűjtött dolgokra lesz szükséged. Úgy gondolnád, ez a játék egyik pozitív pontja lesz? Hát, ki tudja… Azt hihetnénk, legalább itt lesz egy kis kihívás, de valójában ezek a feladatok is nagyon egyszerűek. Leggyakrabban ugyanazon a helyszínen kell felhasználnod a tárgyat, ahol megtaláltad vagy esetleg a következőnél.

Ha a játék során elakadnál, kapsz néhány segítő tippet, és az utalásokra is támaszkodhatsz. Az utalás gomb újratöltődésének sebessége a nehézségi szinttől függően változik. Ha pedig sehogy sem tudod, hogyan tovább, az útmutatót is használhatod.

A The Torment of Whitewall zenéje nem rossz. Még a hangok és zene ideális hangerejét is beállíthatod. A hangeffektek, mint például az utcazaj vagy az égő fa hangja nagyon jól sikerült. A szereplők hangja is remek – a furcsa karakterek szinte életre kelnek.

A The Torment of Whitewall három fejezetből áll. A történet nagyon jól indul, de aztán valahogy megakad, az egyszerű tárgykeresés pedig nem túl izgalmas. Másrészt viszont, ha nincs kedved túl sokat gondolkodni a feladatok megoldásánál, a The Torment of Whitewall jó választás lehet a számodra. A hangeffektek és a zene nagyon jó, de a grafika és a szereplők ábrázolása nem passzol egymáshoz. A The Torment of Whitewallt gyakorlott játékosoknak nem nagyon ajánljuk, inkább kezdőknek és gyerekeknek való.