Természetesen a főhősnőnek van némi kötődése a hajóhoz, ugyanis az ükanyja egyike volt a vízben halálukat lelt utasoknak. A játékban találkozhatsz az ükanya szellemével, és visszautazhatsz az időben a hajótörés éjszakájáig. Az elcsépelt történet ellenére vártuk a Titanic’s Keys to the Past-et, mert a mintaképek elég ígéretesek voltak. De ezekből legfeljebb a grafikára lehet következtetni, arra nem, mennyire izgalmasak a feladatok. A Titanic’s Keys to the Past esetében ugyanis sajnos egyáltalán nem azok.   

Ha valaki hajlandó tovább próbálkozni a játékkal az első pár szint teljesítése után is, nagy elismerést érdemel, a Titanic’s Keys to the Past ugyanis hatalmas bukás. Először is, nem kapunk útmutatást arra nézve, merre kell mennünk, és mit kell csinálnunk. Sosem lehetsz biztos benne, mit is keresel éppen, és miért jöttél ide. De ami a legrosszabb a Titanic’s Keys to the Past-ben, az az, hogy a rejtvények teljesen értelmetlenek. Az összepárosítós feladatok pedig egyenesen az őrületbe kergetnek, mert olyan lassúak, hogy az nem igaz.

A tárgykeresős feladatok hasonlóan idegesítőek. Mintha egy tűt keresnénk egy szénakazalban éjszaka. Nem hangzik túl izgalmasnak, nem igaz? Ráadásul minden egyes hibás kattintásért büntetés jár. Tényleg ezzel akartak gondoskodni a fejlesztők a kihívásról? Vicces.

A hangeffektek csak hab a tortán. Ha nem lenne ilyen remek a Titanic’s Keys to the Past grafikája, egy szót sem vesztegettünk volna a játékra.

Összegezve a dolgot, nem lett volna ilyen rossz játék a Titanic’s Keys to the Past, ha profi módon készítik el. De így azt kell mondanunk, ez a legrosszabb Titanic témájú darab, amellyel valaha találkoztunk.