Ami a legtöbb játékos számára eldönti, hogy megvásárolja-e a játék teljes verzióját, vagy csak a demóváltozatot próbálja ki, az általában a történet. Az egyszemélyes tárgykeresős/logikai/kalandjáték története a következő: Furcsa események történnek egy távoli, ősi monostorban, magasan az Alpokban. A szerzetesek és papok rejtélyesen, nyom nélkül eltűnnek, furcsa emberek rohangálnak a sötét folyosókon, és még arról is szólnak a hírek, hogy egy régi szobor a faluban véres könnyeket hullat! Egy vatikáni bíboros neked adta azt a feladatot, hogy utazz el a monostorba, és fedd fel a bizarr események titkát. Kötelességed felderíteni a monostor hátborzongató titkait, és a papokéit, akik elszigetelten élnek ott, illetve legyőzni a gonosz erőket, amelyek átvették a hatalmat a monostor felett, és visszaállítani a békét, amelyről a hely egykor híres volt. Érdekes történet, meg kell, hogy valljuk! Sajnos a jó sztorin kívül nem túl sok pozitív pontja van a játéknak.

Ha letöltöd és kipróbálod a játékot, a feladatok valószínűleg nem nagyon fognak tetszeni. Bár a Where Angels Cry elvileg tárgykeresős játék, valójában inkább a logikai és a kaland műfaj felé hajlik. Klasszikus tárgykeresős feladatok nincsenek, inkább logikai játékok, azonban ezek nem dolgoztatják meg túlságosan az agyad. Maga a játék nem olyan könnyű, de néhol annyira unalmas, hogy egyes feladatokat legszívesebben átugranál, sőt, talán meg is teszed. A Where Angels Cry elég rövid játék, a legtöbb játékosnak valószínűleg nem nyújt majd kielégítő szórakozást – talán csak a tapasztalatlanabbaknak. Három játékmód közül lehet választani, kapsz segítséget, térképet és naplót is, de sajnos egyik sem teszi élvezhetőbbé a játékot.

A másik dolog, ami nagyon kiábrándító a Where Angels Cry-ban, az a grafika. Más tárgykeresős/logikai/kalandjátékok képi világa átlagos vagy átlagon felüli szokott lenni, ezé viszont annyira ódivatú, hogy néhol szinte bántja a szemet. Túl sok 3D-s tárgy van benne, amelyek úgy néznek ki, mintha többször is odamásolták volna őket, és nincs is semmilyen funkciójuk az adott helyszínen. Az első öt-tízpercnyi játékélmény után animációk szinte már nincsenek is. A bevezető képsorok nagyon jól sikerültek, a többi közbeékelt jelenet viszont elég hosszú, és nem is érdekes. A szereplők ábrázolása silány; statikusak, és láthatóan nem érintik őket a cselekmények, ami a játék egyik nagy problémája.

Másrészről viszont, van még egy pozitív pontja a Where Angels Cry-nak a történet mellett, ez pedig a zene. A játék aláfestő zenéje és hangeffektjei eredetiek, és ha valamihez hasonlítani kellene őket, azt mondanánk, a Harry Potter valamelyik részének filmzenéjére hajaznak. A szereplők hangja jól sikerült, a szövegek viszont nem, ezek nagyon természetellenesek, kényszeresek, tele furcsa szavakkal. Ezzel próbálhatták megidézni a készítők a középkori nyelvezetet, de inkább vicces és fura lett, mint komolyan vehető.

Sajnos egyes játékoknak nem sikerül kihasználniuk a bennük rejlő lehetőségeket, és úgy tűnik, a Where Angels Cry-jal is ez a helyzet. Bár vannak pozitív oldalai, például az eredeti történet vagy a zene; a negatívumok, mint a grafika és a feladatok miatt mindössze egy átlagos tárgykeresős/logikai/kalandjátékká válik, amely nem igazán tud majd vetekedni a többi játékkal a piacon. De ha gondolod, töltsd le a Where Angels Cry ingyenes demóverzióját, nézd meg magad, és ha tetszik, vásárold meg a teljes változatot, és játssz vele annyiszor, ahányszor csak akarsz. Mi azonban figyelmeztetünk: nem a Where Angels Cry a legtöbb, amit ki lehet hozni ebből a műfajból.