A színes animált grafika a görgethető helyszínekkel és jópofa szereplőkkel könnyen megragadja a szereplők figyelmét. Az első néhány jelenet egy kicsit sötétre sikerült, de úgy félórányi játék után végre eljutsz a napfényes városba, és a Shaban felfedi igazi arcát. A legtöbb helyszín illusztrációi olyanok, mintha kinyitottál volna egy mesekönyvet. Némelyik grafika egyszerűen rendben van, a többi pedig igazán látványos. A játék grafikája összességében pedig elég szokatlan, de látszik, hogy nagy hangsúlyt fektettek a készítők az apró részletekre, amikor megrajzolták a furcsa kis házakat, a szereplőket, és elkészítették az animált elemeket. A Shaban egy harmadik személyű játék, ami azt jelenti, hogy láthatod a főszereplőt a képernyőn rohangálni 2,5D-ben, amelyet pszeudo-3D-nek szoktak hívni, ez szintén a játék egyik előnye, ugyanis kevés helyen látunk ilyet.

Az elég szokatlan, de elbűvölő grafika, az egy perzsa legendán alapuló, egy juhászról és bátor bárányáról szóló, megható történet, a képregényszerű stílus, a szórakoztató szereplők és a humoros pillanatok jó kis játékká tennék a Shabant, ha nem lenne néhány elég nagy hibája. Az első, ami szembetűnik, és még zavaró is, az az, hogy a játék elején egyáltalán nincsenek szövegek. A juhász, Shaban és névtelen báránya, aki a másik játszható karakter, furcsa jelek használatával kommunikálnak egymással, mint például: „Baa”, „Ó”, „Ja”, és még érdekes szimbólumok is vannak, mint a „!¿#?*”, és még napló sincs, mondjuk a bárány esetében ez talán nem olyan meglepő.

Világos útmutató helyett csak mindenféle jeleket és rövid utasításokat kapt a játékos, amikor elhúzza az egeret egy aktív terület felett. Pedig ez nem egy játékgép, ahol minden világos, csak meg kell nyomni egy gombot és kész… A Shaban egy kalandjáték, és a háromoldalas bemutató rész szemmel láthatóan nem elég ahhoz, hogy a játékos pontosan értse, mi a lényeg. Még azt sem írják le sehol, hogy az eszközeink listáját úgy nézhetjük meg, ha a képernyő tetejére visszük a kurzort. A francba is, ez nem egy logikai játék, hogy még ezen is törnünk kelljen az agyunkat!

Nincs napló, sem a hagyományos gombok a képernyőn, amelyeket már megszokhattunk. Az eszközeinket tartalmazó ablak állandóan eltűnik, a térképet pedig csak úgy lehet megnyitni, ha lenyomjuk az «M» gombot a billentyűzeten. A térkép igazság szerint navigációs célokra nem túl jó, de a segítségével ugrálhatunk az egyes helyszínek között, akivel időt takaríthatunk meg. Csak egy nehézségi szint van, a játék eleje viszonylag könnyű, majd egyre nehezedik. Az aktív területek ki vannak emelve, a Hint gomb pedig körülbelül két perc alatt töltődik újra. A rejtvények nagy része teljesen logikátlan, ami elég hamar idegessé teszi a játékost. A szereplők értelmetlen tettei és a történet váratlan fordulatai még nehezebbé és bonyolultabbá teszik a játékot, és arra kényszerítenek, hogy kikapcsold az agyad, és egyszerűen egymás után végigmenj az összes lehetséges megoldáson.

Apropó rejtvények: a fejlesztőknek nem sikerült az égvilágon semmi újdonságot belecsempészniük, úgyhogy olyan fejtörőket és minijátékokat kapunk, amelyeket már ezerszer láthattunk máshol is. Ráadásul nem is működnek túl jól. Az egyik rejtvényben például összegubancolódott huzalok vannak, de olyan sötét a háttér, hogy szinte el sem lehet különíteni őket egymástól. Ráadásul a rejtvényeket át sem lehet ugrani. Shaban szerepében néhol puszta fizikai erővel kell megoldanod a feladatokat, ami valljuk be, nem túl izgalmas. Vagy vegyük például a áték elején található fogaskerekes feladatot. Ahhoz, hogy megkapd a nagy fogaskerék egy darabját, meg kell találnod egy mágnest, majd elkapnod egy hernyót, aztán a hátára erősítened a mágnest, majd visszafutnod a fogaskerékhez. Most komolyan, kinek jut eszébe olyasmi, hogy tegyünk egy mágnest egy ronda hernyó hátára, mi értelme van ennek?

Van néhány apróbb hiba is a játékban, melyek szintén okoznak pár kellemetlenséget. Például, miután segítséget használtál az első tárgykeresős feladatnál, a gomb pár percre inaktívvá válik. Nincs időmérő, sem homokóra, sem semmi, ami mutatná, mennyit kell még várni, míg újratöltődik a gomb. Emiatt, mikor elkezdtük a játékot, először azt hittük, szintenként csak egy segítséget lehet használni. Ráadásul, az egyes feladatokat manuálisan kell bezárni a „Skip” gombra kattintva. Ez nem akkora hiba, és nem rontja az élményt sem, csak félrevezető. Az elején mi is perceket töltöttünk azzal, hogy arra vártunk, mikor ér már véget a feladat, mikor kicsivel később kiderült, hogy már rég vége.

Összességében, a Shaban sokkal több bosszúságot okoz a játékosnak, mint örömöt, számtalan furcsa hibája miatt. A szövegek és a napló hiánya rontják a játékélményt, a feladatok és rejtvények logikátlansága pedig egyenesen idegesítő. Ha a Peta Games kijön a második játékával, biztosan ki fogjuk próbálni, de a Shabant sajnos senkinek sem ajánlanánk jó szívvel. Kivéve talán azoknak, akik kifejezetten imádják a furcsa játékokat. Nekik jó szórakozást!